megaláztatás
Hungarian
Etymology
megaláz (“to humiliate”) + -tat(ik) (passive-forming suffix) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡɒlaːstɒtaːʃ]
- Hyphenation: meg‧aláz‧ta‧tás
Noun
megaláztatás (plural megaláztatások)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megaláztatás | megaláztatások |
| accusative | megaláztatást | megaláztatásokat |
| dative | megaláztatásnak | megaláztatásoknak |
| instrumental | megaláztatással | megaláztatásokkal |
| causal-final | megaláztatásért | megaláztatásokért |
| translative | megaláztatássá | megaláztatásokká |
| terminative | megaláztatásig | megaláztatásokig |
| essive-formal | megaláztatásként | megaláztatásokként |
| essive-modal | megaláztatásul | — |
| inessive | megaláztatásban | megaláztatásokban |
| superessive | megaláztatáson | megaláztatásokon |
| adessive | megaláztatásnál | megaláztatásoknál |
| illative | megaláztatásba | megaláztatásokba |
| sublative | megaláztatásra | megaláztatásokra |
| allative | megaláztatáshoz | megaláztatásokhoz |
| elative | megaláztatásból | megaláztatásokból |
| delative | megaláztatásról | megaláztatásokról |
| ablative | megaláztatástól | megaláztatásoktól |
| non-attributive possessive – singular |
megaláztatásé | megaláztatásoké |
| non-attributive possessive – plural |
megaláztatáséi | megaláztatásokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | megaláztatásom | megaláztatásaim |
| 2nd person sing. | megaláztatásod | megaláztatásaid |
| 3rd person sing. | megaláztatása | megaláztatásai |
| 1st person plural | megaláztatásunk | megaláztatásaink |
| 2nd person plural | megaláztatásotok | megaláztatásaitok |
| 3rd person plural | megaláztatásuk | megaláztatásaik |
Further reading
- megaláztatás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.