megalapozott
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡɒlɒpozotː]
- Hyphenation: meg‧ala‧po‧zott
- Rhymes: -otː
Verb
megalapozott
- third-person singular indicative past indefinite of megalapoz
Participle
megalapozott
- past participle of megalapoz
Adjective
megalapozott (comparative megalapozottabb, superlative legmegalapozottabb)
- founded, well-founded, having a basis, substantiated
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megalapozott | megalapozottak |
| accusative | megalapozottat | megalapozottakat |
| dative | megalapozottnak | megalapozottaknak |
| instrumental | megalapozottal | megalapozottakkal |
| causal-final | megalapozottért | megalapozottakért |
| translative | megalapozottá | megalapozottakká |
| terminative | megalapozottig | megalapozottakig |
| essive-formal | megalapozottként | megalapozottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megalapozottban | megalapozottakban |
| superessive | megalapozotton | megalapozottakon |
| adessive | megalapozottnál | megalapozottaknál |
| illative | megalapozottba | megalapozottakba |
| sublative | megalapozottra | megalapozottakra |
| allative | megalapozotthoz | megalapozottakhoz |
| elative | megalapozottból | megalapozottakból |
| delative | megalapozottról | megalapozottakról |
| ablative | megalapozottól | megalapozottaktól |
| non-attributive possessive – singular |
megalapozotté | megalapozottaké |
| non-attributive possessive – plural |
megalapozottéi | megalapozottakéi |
Derived terms
- megalapozottan
- megalapozottság
Further reading
- megalapozott in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.