megbízatású

Hungarian

Etymology

megbízatás +‎ -ú (adjective-forming suffix indicating possession of a quality)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛɡbiːzɒtaːʃuː]
  • Hyphenation: meg‧bí‧za‧tá‧sú
  • Rhymes: -ʃuː

Adjective

megbízatású (not comparable)

  1. of a named commission, mandate, charge, or assignment

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative megbízatású megbízatásúak
accusative megbízatásút megbízatásúakat
dative megbízatásúnak megbízatásúaknak
instrumental megbízatásúval megbízatásúakkal
causal-final megbízatásúért megbízatásúakért
translative megbízatásúvá megbízatásúakká
terminative megbízatásúig megbízatásúakig
essive-formal megbízatásúként megbízatásúakként
essive-modal — —
inessive megbízatásúban megbízatásúakban
superessive megbízatásún megbízatásúakon
adessive megbízatásúnál megbízatásúaknál
illative megbízatásúba megbízatásúakba
sublative megbízatásúra megbízatásúakra
allative megbízatásúhoz megbízatásúakhoz
elative megbízatásúból megbízatásúakból
delative megbízatásúról megbízatásúakról
ablative megbízatásútól megbízatásúaktól
non-attributive
possessive – singular 		megbízatásúé megbízatásúaké
non-attributive
possessive – plural 		megbízatásúéi megbízatásúakéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.