meglévő
See also: meglevő
Hungarian
Alternative forms
Etymology
From meg- (marking perfective aspect) + lévő (“existing”, present participle of lesz (“to become”)).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡleːvøː]
Audio: (file) - Hyphenation: meg‧lé‧vő
- Rhymes: -vøː
Adjective
meglévő (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | meglévő | meglévők |
| accusative | meglévőt | meglévőket |
| dative | meglévőnek | meglévőknek |
| instrumental | meglévővel | meglévőkkel |
| causal-final | meglévőért | meglévőkért |
| translative | meglévővé | meglévőkké |
| terminative | meglévőig | meglévőkig |
| essive-formal | meglévőként | meglévőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | meglévőben | meglévőkben |
| superessive | meglévőn | meglévőkön |
| adessive | meglévőnél | meglévőknél |
| illative | meglévőbe | meglévőkbe |
| sublative | meglévőre | meglévőkre |
| allative | meglévőhöz | meglévőkhöz |
| elative | meglévőből | meglévőkből |
| delative | meglévőről | meglévőkről |
| ablative | meglévőtől | meglévőktől |
| non-attributive possessive – singular |
meglévőé | meglévőké |
| non-attributive possessive – plural |
meglévőéi | meglévőkéi |
Further reading
- meglevő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.