megoldatlan
Hungarian
Etymology
From megold (“to solve”) + -atlan (“un-, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡoldɒtlɒn]
- Hyphenation: meg‧ol‧dat‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
megoldatlan (not comparable)
- unsolved, unresolved
- Az új nyomozó megpróbálta kibogozni a megoldatlan bűncselekmény szálait.
- The new detective tried to unravel the threads of the unsolved crime.
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megoldatlan | megoldatlanok |
| accusative | megoldatlant | megoldatlanokat |
| dative | megoldatlannak | megoldatlanoknak |
| instrumental | megoldatlannal | megoldatlanokkal |
| causal-final | megoldatlanért | megoldatlanokért |
| translative | megoldatlanná | megoldatlanokká |
| terminative | megoldatlanig | megoldatlanokig |
| essive-formal | megoldatlanként | megoldatlanokként |
| essive-modal | megoldatlanul | — |
| inessive | megoldatlanban | megoldatlanokban |
| superessive | megoldatlanon | megoldatlanokon |
| adessive | megoldatlannál | megoldatlanoknál |
| illative | megoldatlanba | megoldatlanokba |
| sublative | megoldatlanra | megoldatlanokra |
| allative | megoldatlanhoz | megoldatlanokhoz |
| elative | megoldatlanból | megoldatlanokból |
| delative | megoldatlanról | megoldatlanokról |
| ablative | megoldatlantól | megoldatlanoktól |
| non-attributive possessive – singular |
megoldatlané | megoldatlanoké |
| non-attributive possessive – plural |
megoldatlanéi | megoldatlanokéi |
Derived terms
- megoldatlanság
Further reading
- megoldatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.