megszakítás

Hungarian

Etymology

megszakít (“to interrupt”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛksɒkiːtaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧sza‧kí‧tás

Noun

megszakítás (plural megszakítások)

  1. verbal noun of megszakít: interruption (the act of interrupting a process)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megszakítás megszakítások
accusative megszakítást megszakításokat
dative megszakításnak megszakításoknak
instrumental megszakítással megszakításokkal
causal-final megszakításért megszakításokért
translative megszakítássá megszakításokká
terminative megszakításig megszakításokig
essive-formal megszakításként megszakításokként
essive-modal — —
inessive megszakításban megszakításokban
superessive megszakításon megszakításokon
adessive megszakításnál megszakításoknál
illative megszakításba megszakításokba
sublative megszakításra megszakításokra
allative megszakításhoz megszakításokhoz
elative megszakításból megszakításokból
delative megszakításról megszakításokról
ablative megszakítástól megszakításoktól
non-attributive
possessive – singular 		megszakításé megszakításoké
non-attributive
possessive – plural 		megszakításéi megszakításokéi
Possessive forms of megszakítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megszakításom megszakításaim
2nd person sing. megszakításod megszakításaid
3rd person sing. megszakítása megszakításai
1st person plural megszakításunk megszakításaink
2nd person plural megszakításotok megszakításaitok
3rd person plural megszakításuk megszakításaik

Derived terms

Compound words

Further reading

  • megszakítás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.