megszegés

Hungarian

Etymology

megszeg +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛksɛɡeːʃ]
  • Hyphenation: meg‧sze‧gés

Noun

megszegés (plural megszegések)

  1. contravention, infraction, infringement, violation (the act of contravening a rule, regulation, or law, or of not fulfilling an obligation, promise, or agreement)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszegés megszegések
accusative megszegést megszegéseket
dative megszegésnek megszegéseknek
instrumental megszegéssel megszegésekkel
causal-final megszegésért megszegésekért
translative megszegéssé megszegésekké
terminative megszegésig megszegésekig
essive-formal megszegésként megszegésekként
essive-modal — —
inessive megszegésben megszegésekben
superessive megszegésen megszegéseken
adessive megszegésnél megszegéseknél
illative megszegésbe megszegésekbe
sublative megszegésre megszegésekre
allative megszegéshez megszegésekhez
elative megszegésből megszegésekből
delative megszegésről megszegésekről
ablative megszegéstől megszegésektől
non-attributive
possessive – singular 		megszegésé megszegéseké
non-attributive
possessive – plural 		megszegéséi megszegésekéi
Possessive forms of megszegés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megszegésem megszegéseim
2nd person sing. megszegésed megszegéseid
3rd person sing. megszegése megszegései
1st person plural megszegésünk megszegéseink
2nd person plural megszegésetek megszegéseitek
3rd person plural megszegésük megszegéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.