megszentségteleníthetetlen
Hungarian
Etymology
megszentségtelenít + -hetetlen
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛksɛnt͡ʃeːktɛlɛniːthɛtɛtlɛn]
- Hyphenation: meg‧szent‧ség‧te‧le‧nít‧he‧tet‧len
Adjective
megszentségteleníthetetlen (comparative megszentségteleníthetetlenebb, superlative legmegszentségteleníthetetlenebb)
- unable to be desecrated
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megszentségteleníthetetlen | megszentségteleníthetetlenek |
| accusative | megszentségteleníthetetlent | megszentségteleníthetetleneket |
| dative | megszentségteleníthetetlennek | megszentségteleníthetetleneknek |
| instrumental | megszentségteleníthetetlennel | megszentségteleníthetetlenekkel |
| causal-final | megszentségteleníthetetlenért | megszentségteleníthetetlenekért |
| translative | megszentségteleníthetetlenné | megszentségteleníthetetlenekké |
| terminative | megszentségteleníthetetlenig | megszentségteleníthetetlenekig |
| essive-formal | megszentségteleníthetetlenként | megszentségteleníthetetlenekként |
| essive-modal | megszentségteleníthetetlenül | — |
| inessive | megszentségteleníthetetlenben | megszentségteleníthetetlenekben |
| superessive | megszentségteleníthetetlenen | megszentségteleníthetetleneken |
| adessive | megszentségteleníthetetlennél | megszentségteleníthetetleneknél |
| illative | megszentségteleníthetetlenbe | megszentségteleníthetetlenekbe |
| sublative | megszentségteleníthetetlenre | megszentségteleníthetetlenekre |
| allative | megszentségteleníthetetlenhez | megszentségteleníthetetlenekhez |
| elative | megszentségteleníthetetlenből | megszentségteleníthetetlenekből |
| delative | megszentségteleníthetetlenről | megszentségteleníthetetlenekről |
| ablative | megszentségteleníthetetlentől | megszentségteleníthetetlenektől |
| non-attributive possessive – singular |
megszentségteleníthetetlené | megszentségteleníthetetleneké |
| non-attributive possessive – plural |
megszentségteleníthetetlenéi | megszentségteleníthetetlenekéi |