mellékelt

Hungarian

Etymology

mellékel +‎ -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛlːeːkɛlt]
  • Hyphenation: mel‧lé‧kelt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

mellékelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of mellékel

Participle

mellékelt

  1. past participle of mellékel: attached

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mellékelt mellékeltek
accusative mellékeltet mellékelteket
dative mellékeltnek mellékelteknek
instrumental mellékelttel mellékeltekkel
causal-final mellékeltért mellékeltekért
translative mellékeltté mellékeltekké
terminative mellékeltig mellékeltekig
essive-formal mellékeltként mellékeltekként
essive-modal — —
inessive mellékeltben mellékeltekben
superessive mellékelten mellékelteken
adessive mellékeltnél mellékelteknél
illative mellékeltbe mellékeltekbe
sublative mellékeltre mellékeltekre
allative mellékelthez mellékeltekhez
elative mellékeltből mellékeltekből
delative mellékeltről mellékeltekről
ablative mellékelttől mellékeltektől
non-attributive
possessive – singular 		mellékelté mellékelteké
non-attributive
possessive – plural 		mellékeltéi mellékeltekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.