mellékmondat

Hungarian

Etymology

From mellék (“subordinate”) +‎ mondat (“sentence”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛlːeːkmondɒt]
  • Hyphenation: mel‧lék‧mon‧dat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

mellékmondat (plural mellékmondatok)

  1. (grammar) subordinate clause, dependent clause
    Coordinate term: főmondat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mellékmondat mellékmondatok
accusative mellékmondatot mellékmondatokat
dative mellékmondatnak mellékmondatoknak
instrumental mellékmondattal mellékmondatokkal
causal-final mellékmondatért mellékmondatokért
translative mellékmondattá mellékmondatokká
terminative mellékmondatig mellékmondatokig
essive-formal mellékmondatként mellékmondatokként
essive-modal — —
inessive mellékmondatban mellékmondatokban
superessive mellékmondaton mellékmondatokon
adessive mellékmondatnál mellékmondatoknál
illative mellékmondatba mellékmondatokba
sublative mellékmondatra mellékmondatokra
allative mellékmondathoz mellékmondatokhoz
elative mellékmondatból mellékmondatokból
delative mellékmondatról mellékmondatokról
ablative mellékmondattól mellékmondatoktól
non-attributive
possessive – singular 		mellékmondaté mellékmondatoké
non-attributive
possessive – plural 		mellékmondatéi mellékmondatokéi
Possessive forms of mellékmondat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mellékmondatom mellékmondataim
2nd person sing. mellékmondatod mellékmondataid
3rd person sing. mellékmondata mellékmondatai
1st person plural mellékmondatunk mellékmondataink
2nd person plural mellékmondatotok mellékmondataitok
3rd person plural mellékmondatuk mellékmondataik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.