menedékkérő

Hungarian

Etymology

From menedék (“asylum; refuge, shelter”) +‎ kérő (“requester”), from kér (“to ask”) +‎ -ő (present-participle suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛnɛdeːkːeːrøː]
  • Hyphenation: me‧ne‧dék‧ké‧rő
  • Rhymes: -røː

Noun

menedékkérő (plural menedékkérők)

  1. asylum seeker

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative menedékkérő menedékkérők
accusative menedékkérőt menedékkérőket
dative menedékkérőnek menedékkérőknek
instrumental menedékkérővel menedékkérőkkel
causal-final menedékkérőért menedékkérőkért
translative menedékkérővé menedékkérőkké
terminative menedékkérőig menedékkérőkig
essive-formal menedékkérőként menedékkérőkként
essive-modal — —
inessive menedékkérőben menedékkérőkben
superessive menedékkérőn menedékkérőkön
adessive menedékkérőnél menedékkérőknél
illative menedékkérőbe menedékkérőkbe
sublative menedékkérőre menedékkérőkre
allative menedékkérőhöz menedékkérőkhöz
elative menedékkérőből menedékkérőkből
delative menedékkérőről menedékkérőkről
ablative menedékkérőtől menedékkérőktől
non-attributive
possessive – singular 		menedékkérőé menedékkérőké
non-attributive
possessive – plural 		menedékkérőéi menedékkérőkéi
Possessive forms of menedékkérő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menedékkérőm menedékkérőim
2nd person sing. menedékkérőd menedékkérőid
3rd person sing. menedékkérője menedékkérői
1st person plural menedékkérőnk menedékkérőink
2nd person plural menedékkérőtök menedékkérőitek
3rd person plural menedékkérőjük menedékkérőik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.