mondott

Hungarian

Etymology

mond +‎ -ott

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmondotː]
  • Hyphenation: mon‧dott

Verb

mondott

  1. third-person singular indicative past indefinite of mond

Participle

mondott

  1. past participle of mond

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative mondott mondottak
accusative mondottat mondottakat
dative mondottnak mondottaknak
instrumental mondottal mondottakkal
causal-final mondottért mondottakért
translative mondottá mondottakká
terminative mondottig mondottakig
essive-formal mondottként mondottakként
essive-modal — —
inessive mondottban mondottakban
superessive mondotton mondottakon
adessive mondottnál mondottaknál
illative mondottba mondottakba
sublative mondottra mondottakra
allative mondotthoz mondottakhoz
elative mondottból mondottakból
delative mondottról mondottakról
ablative mondottól mondottaktól
non-attributive
possessive – singular 		mondotté mondottaké
non-attributive
possessive – plural 		mondottéi mondottakéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.