mosolytalan

Hungarian

Etymology

From mosoly (“smile”) +‎ -talan (“un-, without”, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmoʃojtɒlɒn]
  • Hyphenation: mo‧soly‧ta‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

mosolytalan (comparative mosolytalanabb, superlative legmosolytalanabb)

  1. unsmiling
    Antonyms: mosolygó, mosolygós

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mosolytalan mosolytalanok
accusative mosolytalant mosolytalanokat
dative mosolytalannak mosolytalanoknak
instrumental mosolytalannal mosolytalanokkal
causal-final mosolytalanért mosolytalanokért
translative mosolytalanná mosolytalanokká
terminative mosolytalanig mosolytalanokig
essive-formal mosolytalanként mosolytalanokként
essive-modal mosolytalanul —
inessive mosolytalanban mosolytalanokban
superessive mosolytalanon mosolytalanokon
adessive mosolytalannál mosolytalanoknál
illative mosolytalanba mosolytalanokba
sublative mosolytalanra mosolytalanokra
allative mosolytalanhoz mosolytalanokhoz
elative mosolytalanból mosolytalanokból
delative mosolytalanról mosolytalanokról
ablative mosolytalantól mosolytalanoktól
non-attributive
possessive – singular 		mosolytalané mosolytalanoké
non-attributive
possessive – plural 		mosolytalanéi mosolytalanokéi

Derived terms

  • mosolytalanság
  • mosolytalanul

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.