munkásember
Hungarian
Etymology
munkás (“worker”) + ember (“person”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmuŋkaːʃɛmbɛr]
- Hyphenation: mun‧kás‧em‧ber
Noun
munkásember (plural munkásemberek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | munkásember | munkásemberek |
| accusative | munkásembert | munkásembereket |
| dative | munkásembernek | munkásembereknek |
| instrumental | munkásemberrel | munkásemberekkel |
| causal-final | munkásemberért | munkásemberekért |
| translative | munkásemberré | munkásemberekké |
| terminative | munkásemberig | munkásemberekig |
| essive-formal | munkásemberként | munkásemberekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | munkásemberben | munkásemberekben |
| superessive | munkásemberen | munkásembereken |
| adessive | munkásembernél | munkásembereknél |
| illative | munkásemberbe | munkásemberekbe |
| sublative | munkásemberre | munkásemberekre |
| allative | munkásemberhez | munkásemberekhez |
| elative | munkásemberből | munkásemberekből |
| delative | munkásemberről | munkásemberekről |
| ablative | munkásembertől | munkásemberektől |
| non-attributive possessive – singular |
munkásemberé | munkásembereké |
| non-attributive possessive – plural |
munkásemberéi | munkásemberekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | munkásemberem | munkásembereim |
| 2nd person sing. | munkásembered | munkásembereid |
| 3rd person sing. | munkásembere | munkásemberei |
| 1st person plural | munkásemberünk | munkásembereink |
| 2nd person plural | munkásemberetek | munkásembereitek |
| 3rd person plural | munkásemberük | munkásembereik |
Further reading
- munkásember in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.