nagybetűs
Hungarian
Etymology
nagybetű (“capital letter”) + -s (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnɒɟbɛtyːʃ]
- Hyphenation: nagy‧be‧tűs
- Rhymes: -yːʃ
Adjective
nagybetűs (not comparable)
- starting with a capital letter
- (figurative) genuine, real, actual
- Tizenkilenc évesen kilépett a nagybetűs életbe. ― At the age of nineteen, she stepped out into life with a big "L".
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagybetűs | nagybetűsek |
| accusative | nagybetűset nagybetűst |
nagybetűseket |
| dative | nagybetűsnek | nagybetűseknek |
| instrumental | nagybetűssel | nagybetűsekkel |
| causal-final | nagybetűsért | nagybetűsekért |
| translative | nagybetűssé | nagybetűsekké |
| terminative | nagybetűsig | nagybetűsekig |
| essive-formal | nagybetűsként | nagybetűsekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagybetűsben | nagybetűsekben |
| superessive | nagybetűsön | nagybetűseken |
| adessive | nagybetűsnél | nagybetűseknél |
| illative | nagybetűsbe | nagybetűsekbe |
| sublative | nagybetűsre | nagybetűsekre |
| allative | nagybetűshöz | nagybetűsekhez |
| elative | nagybetűsből | nagybetűsekből |
| delative | nagybetűsről | nagybetűsekről |
| ablative | nagybetűstől | nagybetűsektől |
| non-attributive possessive – singular |
nagybetűsé | nagybetűseké |
| non-attributive possessive – plural |
nagybetűséi | nagybetűsekéi |
Derived terms
Expressions
Further reading
- nagybetűs in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.