nagycsütörtök
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnɒct͡ʃytørtøk]
- Hyphenation: nagy‧csü‧tör‧tök
Noun
nagycsütörtök (plural nagycsütörtökök)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagycsütörtök | nagycsütörtökök |
| accusative | nagycsütörtököt | nagycsütörtököket |
| dative | nagycsütörtöknek | nagycsütörtököknek |
| instrumental | nagycsütörtökkel | nagycsütörtökökkel |
| causal-final | nagycsütörtökért | nagycsütörtökökért |
| translative | nagycsütörtökké | nagycsütörtökökké |
| terminative | nagycsütörtökig | nagycsütörtökökig |
| essive-formal | nagycsütörtökként | nagycsütörtökökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagycsütörtökben | nagycsütörtökökben |
| superessive | nagycsütörtökön | nagycsütörtökökön |
| adessive | nagycsütörtöknél | nagycsütörtököknél |
| illative | nagycsütörtökbe | nagycsütörtökökbe |
| sublative | nagycsütörtökre | nagycsütörtökökre |
| allative | nagycsütörtökhöz | nagycsütörtökökhöz |
| elative | nagycsütörtökből | nagycsütörtökökből |
| delative | nagycsütörtökről | nagycsütörtökökről |
| ablative | nagycsütörtöktől | nagycsütörtököktől |
| non-attributive possessive – singular |
nagycsütörtöké | nagycsütörtököké |
| non-attributive possessive – plural |
nagycsütörtökéi | nagycsütörtökökéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | nagycsütörtököm | nagycsütörtökeim |
| 2nd person sing. | nagycsütörtököd | nagycsütörtökeid |
| 3rd person sing. | nagycsütörtöke | nagycsütörtökei |
| 1st person plural | nagycsütörtökünk | nagycsütörtökeink |
| 2nd person plural | nagycsütörtökötök | nagycsütörtökeitek |
| 3rd person plural | nagycsütörtökük | nagycsütörtökeik |
Further reading
- nagycsütörtök in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.