nagyfejű
Hungarian
Etymology
nagy (“big”) + fejű (“headed”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnɒcfɛjyː]
- Hyphenation: nagy‧fe‧jű
- Rhymes: -jyː
Adjective
nagyfejű (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagyfejű | nagyfejűek |
| accusative | nagyfejűt | nagyfejűeket |
| dative | nagyfejűnek | nagyfejűeknek |
| instrumental | nagyfejűvel | nagyfejűekkel |
| causal-final | nagyfejűért | nagyfejűekért |
| translative | nagyfejűvé | nagyfejűekké |
| terminative | nagyfejűig | nagyfejűekig |
| essive-formal | nagyfejűként | nagyfejűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagyfejűben | nagyfejűekben |
| superessive | nagyfejűn | nagyfejűeken |
| adessive | nagyfejűnél | nagyfejűeknél |
| illative | nagyfejűbe | nagyfejűekbe |
| sublative | nagyfejűre | nagyfejűekre |
| allative | nagyfejűhöz | nagyfejűekhez |
| elative | nagyfejűből | nagyfejűekből |
| delative | nagyfejűről | nagyfejűekről |
| ablative | nagyfejűtől | nagyfejűektől |
| non-attributive possessive – singular |
nagyfejűé | nagyfejűeké |
| non-attributive possessive – plural |
nagyfejűéi | nagyfejűekéi |
Derived terms
Expressions
Descendants
- → Pannonian Rusyn: Надьфеї (Nadʹfeji)
Further reading
- nagyfejű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.