nagyhét

Hungarian

Etymology

nagy (“big”) +‎ hét (“week”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒcheːt]
  • Hyphenation: nagy‧hét

Noun

nagyhét (plural nagyhetek)

  1. Holy Week

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nagyhét nagyhetek
accusative nagyhetet nagyheteket
dative nagyhétnek nagyheteknek
instrumental nagyhéttel nagyhetekkel
causal-final nagyhétért nagyhetekért
translative nagyhétté nagyhetekké
terminative nagyhétig nagyhetekig
essive-formal nagyhétként nagyhetekként
essive-modal — —
inessive nagyhétben nagyhetekben
superessive nagyhéten nagyheteken
adessive nagyhétnél nagyheteknél
illative nagyhétbe nagyhetekbe
sublative nagyhétre nagyhetekre
allative nagyhéthez nagyhetekhez
elative nagyhétből nagyhetekből
delative nagyhétről nagyhetekről
ablative nagyhéttől nagyhetektől
non-attributive
possessive – singular 		nagyhété nagyheteké
non-attributive
possessive – plural 		nagyhétéi nagyhetekéi
Possessive forms of nagyhét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagyhetem nagyheteim
2nd person sing. nagyheted nagyheteid
3rd person sing. nagyhete nagyhetei
1st person plural nagyhetünk nagyheteink
2nd person plural nagyhetetek nagyheteitek
3rd person plural nagyhetük nagyheteik

Derived terms

  • nagyheti

Further reading

  • nagyhét in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.