nagyszájú
Hungarian
Etymology
nagy (“big”) + szájú (“mouthed”), from száj (“mouth”) + -ú (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnɒcsaːjuː]
- Hyphenation: nagy‧szá‧jú
- Rhymes: -juː
Adjective
nagyszájú (comparative nagyszájúbb or nagyobb szájú, superlative legnagyszájúbb or legnagyobb szájú)
- (derogatory) bigmouthed (of someone who talks too much or too loudly)
- Synonym: nagyhangú
- (derogatory) pert, mouthy (talking, replying in an insolent manner)
- Synonyms: feleselő, szájas, nyelves
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagyszájú | nagyszájúak |
| accusative | nagyszájút | nagyszájúakat |
| dative | nagyszájúnak | nagyszájúaknak |
| instrumental | nagyszájúval | nagyszájúakkal |
| causal-final | nagyszájúért | nagyszájúakért |
| translative | nagyszájúvá | nagyszájúakká |
| terminative | nagyszájúig | nagyszájúakig |
| essive-formal | nagyszájúként | nagyszájúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagyszájúban | nagyszájúakban |
| superessive | nagyszájún | nagyszájúakon |
| adessive | nagyszájúnál | nagyszájúaknál |
| illative | nagyszájúba | nagyszájúakba |
| sublative | nagyszájúra | nagyszájúakra |
| allative | nagyszájúhoz | nagyszájúakhoz |
| elative | nagyszájúból | nagyszájúakból |
| delative | nagyszájúról | nagyszájúakról |
| ablative | nagyszájútól | nagyszájúaktól |
| non-attributive possessive – singular |
nagyszájúé | nagyszájúaké |
| non-attributive possessive – plural |
nagyszájúéi | nagyszájúakéi |
Derived terms
- nagyszájúan
- nagyszájúság
- nagyszájúskodik
Noun
nagyszájú (plural nagyszájúak)
- loudmouth (one who talks too much or too loudly)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagyszájú | nagyszájúk |
| accusative | nagyszájút | nagyszájúkat |
| dative | nagyszájúnak | nagyszájúknak |
| instrumental | nagyszájúval | nagyszájúkkal |
| causal-final | nagyszájúért | nagyszájúkért |
| translative | nagyszájúvá | nagyszájúkká |
| terminative | nagyszájúig | nagyszájúkig |
| essive-formal | nagyszájúként | nagyszájúkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagyszájúban | nagyszájúkban |
| superessive | nagyszájún | nagyszájúkon |
| adessive | nagyszájúnál | nagyszájúknál |
| illative | nagyszájúba | nagyszájúkba |
| sublative | nagyszájúra | nagyszájúkra |
| allative | nagyszájúhoz | nagyszájúkhoz |
| elative | nagyszájúból | nagyszájúkból |
| delative | nagyszájúról | nagyszájúkról |
| ablative | nagyszájútól | nagyszájúktól |
| non-attributive possessive – singular |
nagyszájúé | nagyszájúké |
| non-attributive possessive – plural |
nagyszájúéi | nagyszájúkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | nagyszájúm | nagyszájúim |
| 2nd person sing. | nagyszájúd | nagyszájúid |
| 3rd person sing. | nagyszájúja | nagyszájúi |
| 1st person plural | nagyszájúnk | nagyszájúink |
| 2nd person plural | nagyszájútok | nagyszájúitok |
| 3rd person plural | nagyszájújuk | nagyszájúik |
Further reading
- nagyszájú in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.