nagyszülő

Hungarian

Etymology

nagy (“grand”) +‎ szülő (“parent”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒcsyløː]
  • Hyphenation: nagy‧szü‧lő
  • Rhymes: -løː

Noun

nagyszülő (plural nagyszülők)

  1. grandparent

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative nagyszülő nagyszülők
accusative nagyszülőt nagyszülőket
dative nagyszülőnek nagyszülőknek
instrumental nagyszülővel nagyszülőkkel
causal-final nagyszülőért nagyszülőkért
translative nagyszülővé nagyszülőkké
terminative nagyszülőig nagyszülőkig
essive-formal nagyszülőként nagyszülőkként
essive-modal — —
inessive nagyszülőben nagyszülőkben
superessive nagyszülőn nagyszülőkön
adessive nagyszülőnél nagyszülőknél
illative nagyszülőbe nagyszülőkbe
sublative nagyszülőre nagyszülőkre
allative nagyszülőhöz nagyszülőkhöz
elative nagyszülőből nagyszülőkből
delative nagyszülőről nagyszülőkről
ablative nagyszülőtől nagyszülőktől
non-attributive
possessive – singular 		nagyszülőé nagyszülőké
non-attributive
possessive – plural 		nagyszülőéi nagyszülőkéi
Possessive forms of nagyszülő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagyszülőm nagyszüleim
nagyszülőim
2nd person sing. nagyszülőd nagyszüleid
nagyszülőid
3rd person sing. nagyszülője nagyszülei
nagyszülői
1st person plural nagyszülőnk nagyszüleink
nagyszülőink
2nd person plural nagyszülőtök nagyszüleitek
nagyszülőitek
3rd person plural nagyszülőjük nagyszüleik
nagyszülőik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.