nagyvonalú
Hungarian
Etymology
nagy (“great, big”) + vonalú, from vonal (“line”) + -ú (adjective-forming suffix).[1] Compare German großzügig (groß + Zug + -ig).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈnɒɟvonɒluː]
- Hyphenation: nagy‧vo‧na‧lú
- Rhymes: -luː
Adjective
nagyvonalú (comparative nagyvonalúbb, superlative legnagyvonalúbb)
- (of a person) generous
- (of a plan, idea, etc.) large-scale
- Synonyms: nagyarányú, nagystílű, nagyszabású
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nagyvonalú | nagyvonalúak |
| accusative | nagyvonalút | nagyvonalúakat |
| dative | nagyvonalúnak | nagyvonalúaknak |
| instrumental | nagyvonalúval | nagyvonalúakkal |
| causal-final | nagyvonalúért | nagyvonalúakért |
| translative | nagyvonalúvá | nagyvonalúakká |
| terminative | nagyvonalúig | nagyvonalúakig |
| essive-formal | nagyvonalúként | nagyvonalúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nagyvonalúban | nagyvonalúakban |
| superessive | nagyvonalún | nagyvonalúakon |
| adessive | nagyvonalúnál | nagyvonalúaknál |
| illative | nagyvonalúba | nagyvonalúakba |
| sublative | nagyvonalúra | nagyvonalúakra |
| allative | nagyvonalúhoz | nagyvonalúakhoz |
| elative | nagyvonalúból | nagyvonalúakból |
| delative | nagyvonalúról | nagyvonalúakról |
| ablative | nagyvonalútól | nagyvonalúaktól |
| non-attributive possessive – singular |
nagyvonalúé | nagyvonalúaké |
| non-attributive possessive – plural |
nagyvonalúéi | nagyvonalúakéi |
Derived terms
- nagyvonalúan
- nagyvonalúság
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- nagyvonalú in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.