nyelvállású
Hungarian
Etymology
From nyelvállás (“tongue position”) + -ú (adjective-forming suffix), from nyelv + állás.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɲɛlvaːlːaːʃuː]
- Hyphenation: nyelv‧ál‧lá‧sú
- Rhymes: -ʃuː
Adjective
nyelvállású (not comparable)
- (phonetics) of the specified (vertical) tongue position, i.e. vowel height (close, close-mid, open-mid, or open)
- felső nyelvállású magánhangzó ― front vowel (literally, “a vowel of upper tongue position”)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nyelvállású | nyelvállásúak |
| accusative | nyelvállásút | nyelvállásúakat |
| dative | nyelvállásúnak | nyelvállásúaknak |
| instrumental | nyelvállásúval | nyelvállásúakkal |
| causal-final | nyelvállásúért | nyelvállásúakért |
| translative | nyelvállásúvá | nyelvállásúakká |
| terminative | nyelvállásúig | nyelvállásúakig |
| essive-formal | nyelvállásúként | nyelvállásúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nyelvállásúban | nyelvállásúakban |
| superessive | nyelvállásún | nyelvállásúakon |
| adessive | nyelvállásúnál | nyelvállásúaknál |
| illative | nyelvállásúba | nyelvállásúakba |
| sublative | nyelvállásúra | nyelvállásúakra |
| allative | nyelvállásúhoz | nyelvállásúakhoz |
| elative | nyelvállásúból | nyelvállásúakból |
| delative | nyelvállásúról | nyelvállásúakról |
| ablative | nyelvállásútól | nyelvállásúaktól |
| non-attributive possessive – singular |
nyelvállásúé | nyelvállásúaké |
| non-attributive possessive – plural |
nyelvállásúéi | nyelvállásúakéi |