nyelvújítás
Hungarian
Etymology
nyelv (“language”) + újítás (“renewal”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɲɛlvuːjiːtaːʃ]
- Hyphenation: nyelv‧újí‧tás
Noun
nyelvújítás (plural nyelvújítások)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nyelvújítás | nyelvújítások |
| accusative | nyelvújítást | nyelvújításokat |
| dative | nyelvújításnak | nyelvújításoknak |
| instrumental | nyelvújítással | nyelvújításokkal |
| causal-final | nyelvújításért | nyelvújításokért |
| translative | nyelvújítássá | nyelvújításokká |
| terminative | nyelvújításig | nyelvújításokig |
| essive-formal | nyelvújításként | nyelvújításokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nyelvújításban | nyelvújításokban |
| superessive | nyelvújításon | nyelvújításokon |
| adessive | nyelvújításnál | nyelvújításoknál |
| illative | nyelvújításba | nyelvújításokba |
| sublative | nyelvújításra | nyelvújításokra |
| allative | nyelvújításhoz | nyelvújításokhoz |
| elative | nyelvújításból | nyelvújításokból |
| delative | nyelvújításról | nyelvújításokról |
| ablative | nyelvújítástól | nyelvújításoktól |
| non-attributive possessive – singular |
nyelvújításé | nyelvújításoké |
| non-attributive possessive – plural |
nyelvújításéi | nyelvújításokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | nyelvújításom | nyelvújításaim |
| 2nd person sing. | nyelvújításod | nyelvújításaid |
| 3rd person sing. | nyelvújítása | nyelvújításai |
| 1st person plural | nyelvújításunk | nyelvújításaink |
| 2nd person plural | nyelvújításotok | nyelvújításaitok |
| 3rd person plural | nyelvújításuk | nyelvújításaik |
Synonyms
- nyelvreform
Derived terms
- nyelvújítási
Related terms
- nyelvújító
Further reading
- nyelvújítás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.