nyomkövetés

Hungarian

Etymology

nyom (“trace, track, trail”) +‎ követés (“following”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɲomkøvɛteːʃ]
  • Hyphenation: nyom‧kö‧ve‧tés

Noun

nyomkövetés (plural nyomkövetések)

  1. trace, tracing (the act of tracing, the process of finding something that is lost by studying evidence)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyomkövetés nyomkövetések
accusative nyomkövetést nyomkövetéseket
dative nyomkövetésnek nyomkövetéseknek
instrumental nyomkövetéssel nyomkövetésekkel
causal-final nyomkövetésért nyomkövetésekért
translative nyomkövetéssé nyomkövetésekké
terminative nyomkövetésig nyomkövetésekig
essive-formal nyomkövetésként nyomkövetésekként
essive-modal — —
inessive nyomkövetésben nyomkövetésekben
superessive nyomkövetésen nyomkövetéseken
adessive nyomkövetésnél nyomkövetéseknél
illative nyomkövetésbe nyomkövetésekbe
sublative nyomkövetésre nyomkövetésekre
allative nyomkövetéshez nyomkövetésekhez
elative nyomkövetésből nyomkövetésekből
delative nyomkövetésről nyomkövetésekről
ablative nyomkövetéstől nyomkövetésektől
non-attributive
possessive – singular 		nyomkövetésé nyomkövetéseké
non-attributive
possessive – plural 		nyomkövetéséi nyomkövetésekéi
Possessive forms of nyomkövetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyomkövetésem nyomkövetéseim
2nd person sing. nyomkövetésed nyomkövetéseid
3rd person sing. nyomkövetése nyomkövetései
1st person plural nyomkövetésünk nyomkövetéseink
2nd person plural nyomkövetésetek nyomkövetéseitek
3rd person plural nyomkövetésük nyomkövetéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.