nyomorult
Hungarian
Etymology
From the obsolete nyomorul (“to perish, to get ruined”) + -t (past-participle suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɲomorult]
- Hyphenation: nyo‧mo‧rult
- Rhymes: -ult
Adjective
nyomorult (comparative nyomorultabb, superlative legnyomorultabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | nyomorult | nyomorultak |
| accusative | nyomorultat | nyomorultakat |
| dative | nyomorultnak | nyomorultaknak |
| instrumental | nyomorulttal | nyomorultakkal |
| causal-final | nyomorultért | nyomorultakért |
| translative | nyomorulttá | nyomorultakká |
| terminative | nyomorultig | nyomorultakig |
| essive-formal | nyomorultként | nyomorultakként |
| essive-modal | nyomorultul | — |
| inessive | nyomorultban | nyomorultakban |
| superessive | nyomorulton | nyomorultakon |
| adessive | nyomorultnál | nyomorultaknál |
| illative | nyomorultba | nyomorultakba |
| sublative | nyomorultra | nyomorultakra |
| allative | nyomorulthoz | nyomorultakhoz |
| elative | nyomorultból | nyomorultakból |
| delative | nyomorultról | nyomorultakról |
| ablative | nyomorulttól | nyomorultaktól |
| non-attributive possessive – singular |
nyomorulté | nyomorultaké |
| non-attributive possessive – plural |
nyomorultéi | nyomorultakéi |
Derived terms
- nyomorultan
- nyomorultság
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- nyomorult in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.