oszmán-török
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈosmaːntørøk]
- Hyphenation: osz‧mán‧tö‧rök
- Rhymes: -øk
Adjective
oszmán-török (not comparable)
- Ottoman Turkish (of or pertaining to the Ottoman Turkish language or the people or culture that used it)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | oszmán-török | oszmán-törökök |
| accusative | oszmán-törököt | oszmán-törököket |
| dative | oszmán-töröknek | oszmán-törököknek |
| instrumental | oszmán-törökkel | oszmán-törökökkel |
| causal-final | oszmán-törökért | oszmán-törökökért |
| translative | oszmán-törökké | oszmán-törökökké |
| terminative | oszmán-törökig | oszmán-törökökig |
| essive-formal | oszmán-törökként | oszmán-törökökként |
| essive-modal | oszmán-törökül | — |
| inessive | oszmán-törökben | oszmán-törökökben |
| superessive | oszmán-törökön | oszmán-törökökön |
| adessive | oszmán-töröknél | oszmán-törököknél |
| illative | oszmán-törökbe | oszmán-törökökbe |
| sublative | oszmán-törökre | oszmán-törökökre |
| allative | oszmán-törökhöz | oszmán-törökökhöz |
| elative | oszmán-törökből | oszmán-törökökből |
| delative | oszmán-törökről | oszmán-törökökről |
| ablative | oszmán-töröktől | oszmán-törököktől |
| non-attributive possessive – singular |
oszmán-töröké | oszmán-törököké |
| non-attributive possessive – plural |
oszmán-törökéi | oszmán-törökökéi |
Noun
oszmán-török (usually uncountable, plural oszmán-törökök)
- Ottoman Turkish (chiefly the language variety)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | oszmán-török | oszmán-törökök |
| accusative | oszmán-törököt | oszmán-törököket |
| dative | oszmán-töröknek | oszmán-törököknek |
| instrumental | oszmán-törökkel | oszmán-törökökkel |
| causal-final | oszmán-törökért | oszmán-törökökért |
| translative | oszmán-törökké | oszmán-törökökké |
| terminative | oszmán-törökig | oszmán-törökökig |
| essive-formal | oszmán-törökként | oszmán-törökökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | oszmán-törökben | oszmán-törökökben |
| superessive | oszmán-törökön | oszmán-törökökön |
| adessive | oszmán-töröknél | oszmán-törököknél |
| illative | oszmán-törökbe | oszmán-törökökbe |
| sublative | oszmán-törökre | oszmán-törökökre |
| allative | oszmán-törökhöz | oszmán-törökökhöz |
| elative | oszmán-törökből | oszmán-törökökből |
| delative | oszmán-törökről | oszmán-törökökről |
| ablative | oszmán-töröktől | oszmán-törököktől |
| non-attributive possessive – singular |
oszmán-töröké | oszmán-törököké |
| non-attributive possessive – plural |
oszmán-törökéi | oszmán-törökökéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | oszmán-törököm | oszmán-törökjeim |
| 2nd person sing. | oszmán-törököd | oszmán-törökjeid |
| 3rd person sing. | oszmán-törökje | oszmán-törökjei |
| 1st person plural | oszmán-törökünk | oszmán-törökjeink |
| 2nd person plural | oszmán-törökötök | oszmán-törökjeitek |
| 3rd person plural | oszmán-törökjük | oszmán-törökjeik |
Derived terms
- oszmán-törökség
Further reading
- oszmán-török in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.