oszthatatlan
Hungarian
Alternative forms
- oszthatlan (archaic)
Etymology
From oszt (“to divide”) + -hatatlan (“in- ... -ible”, adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈosthɒtɒtlɒn]
- Hyphenation: oszt‧ha‧tat‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
oszthatatlan (comparative oszthatatlanabb, superlative legoszthatatlanabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | oszthatatlan | oszthatatlanok |
| accusative | oszthatatlant | oszthatatlanokat |
| dative | oszthatatlannak | oszthatatlanoknak |
| instrumental | oszthatatlannal | oszthatatlanokkal |
| causal-final | oszthatatlanért | oszthatatlanokért |
| translative | oszthatatlanná | oszthatatlanokká |
| terminative | oszthatatlanig | oszthatatlanokig |
| essive-formal | oszthatatlanként | oszthatatlanokként |
| essive-modal | oszthatatlanul | — |
| inessive | oszthatatlanban | oszthatatlanokban |
| superessive | oszthatatlanon | oszthatatlanokon |
| adessive | oszthatatlannál | oszthatatlanoknál |
| illative | oszthatatlanba | oszthatatlanokba |
| sublative | oszthatatlanra | oszthatatlanokra |
| allative | oszthatatlanhoz | oszthatatlanokhoz |
| elative | oszthatatlanból | oszthatatlanokból |
| delative | oszthatatlanról | oszthatatlanokról |
| ablative | oszthatatlantól | oszthatatlanoktól |
| non-attributive possessive – singular |
oszthatatlané | oszthatatlanoké |
| non-attributive possessive – plural |
oszthatatlanéi | oszthatatlanokéi |
Derived terms
Further reading
- oszthatatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.