osztott
Hungarian
Etymology
oszt (“to divide, share, distribute”) + -ott (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈostotː]
- Hyphenation: osz‧tott
- Rhymes: -otː
Verb
osztott
- third-person singular indicative past indefinite of oszt
- Ételt osztott a parkban. ― S/he distributed food in the park.
Participle
osztott
- past participle of oszt
- Elfogadta a neki osztott lapot. ― He accepted the sheet handed out to him.
Adjective
osztott (not generally comparable, comparative osztottabb, superlative legosztottabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | osztott | osztottak |
| accusative | osztottat | osztottakat |
| dative | osztottnak | osztottaknak |
| instrumental | osztottal | osztottakkal |
| causal-final | osztottért | osztottakért |
| translative | osztottá | osztottakká |
| terminative | osztottig | osztottakig |
| essive-formal | osztottként | osztottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | osztottban | osztottakban |
| superessive | osztotton | osztottakon |
| adessive | osztottnál | osztottaknál |
| illative | osztottba | osztottakba |
| sublative | osztottra | osztottakra |
| allative | osztotthoz | osztottakhoz |
| elative | osztottból | osztottakból |
| delative | osztottról | osztottakról |
| ablative | osztottól | osztottaktól |
| non-attributive possessive – singular |
osztotté | osztottaké |
| non-attributive possessive – plural |
osztottéi | osztottakéi |
Related terms
- beosztott
- elosztott
- felosztott
- fölosztott
- kettéosztott
- kiosztott
- leosztott
- megosztott
- ráosztott
- szétosztott
- újraosztott
- visszaosztott
Further reading
- osztott in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.