púp
Hungarian
Etymology
An onomatopoeia.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈpuːp]
- Hyphenation: púp
- Rhymes: -uːp
Noun
púp (plural púpok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | púp | púpok |
| accusative | púpot | púpokat |
| dative | púpnak | púpoknak |
| instrumental | púppal | púpokkal |
| causal-final | púpért | púpokért |
| translative | púppá | púpokká |
| terminative | púpig | púpokig |
| essive-formal | púpként | púpokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | púpban | púpokban |
| superessive | púpon | púpokon |
| adessive | púpnál | púpoknál |
| illative | púpba | púpokba |
| sublative | púpra | púpokra |
| allative | púphoz | púpokhoz |
| elative | púpból | púpokból |
| delative | púpról | púpokról |
| ablative | púptól | púpoktól |
| non-attributive possessive – singular |
púpé | púpoké |
| non-attributive possessive – plural |
púpéi | púpokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | púpom | púpjaim |
| 2nd person sing. | púpod | púpjaid |
| 3rd person sing. | púpja | púpjai |
| 1st person plural | púpunk | púpjaink |
| 2nd person plural | púpotok | púpjaitok |
| 3rd person plural | púpjuk | púpjaik |
Derived terms
- púpos
- púpoz
- púpú
References
- ^ púp in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- púp in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.