parkolóhely

Hungarian

Etymology

parkoló (“parking”) +‎ hely (“space, place”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈpɒrkoloːɦɛj]
  • Hyphenation: par‧ko‧ló‧hely

Noun

parkolóhely

  1. parking space, parking spot (a space in which a car or other vehicle can be parked)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative parkolóhely parkolóhelyek
accusative parkolóhelyet parkolóhelyeket
dative parkolóhelynek parkolóhelyeknek
instrumental parkolóhellyel parkolóhelyekkel
causal-final parkolóhelyért parkolóhelyekért
translative parkolóhellyé parkolóhelyekké
terminative parkolóhelyig parkolóhelyekig
essive-formal parkolóhelyként parkolóhelyekként
essive-modal — —
inessive parkolóhelyben parkolóhelyekben
superessive parkolóhelyen parkolóhelyeken
adessive parkolóhelynél parkolóhelyeknél
illative parkolóhelybe parkolóhelyekbe
sublative parkolóhelyre parkolóhelyekre
allative parkolóhelyhez parkolóhelyekhez
elative parkolóhelyből parkolóhelyekből
delative parkolóhelyről parkolóhelyekről
ablative parkolóhelytől parkolóhelyektől
non-attributive
possessive – singular 		parkolóhelyé parkolóhelyeké
non-attributive
possessive – plural 		parkolóhelyéi parkolóhelyekéi
Possessive forms of parkolóhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. parkolóhelyem parkolóhelyeim
2nd person sing. parkolóhelyed parkolóhelyeid
3rd person sing. parkolóhelye parkolóhelyei
1st person plural parkolóhelyünk parkolóhelyeink
2nd person plural parkolóhelyetek parkolóhelyeitek
3rd person plural parkolóhelyük parkolóhelyeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.