perjel

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈpɛrjɛl]
  • Hyphenation: per‧jel
  • Rhymes: -ɛl

Etymology 1

Borrowed from German, from Medieval Latin prior.[1]

Noun

perjel (plural perjelek)

  1. (religion) prior, provost
    Synonyms: házfőnök, rendházfőnök, prior, prépost, gvárdián, rektor
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative perjel perjelek
accusative perjelt perjeleket
dative perjelnek perjeleknek
instrumental perjellel perjelekkel
causal-final perjelért perjelekért
translative perjellé perjelekké
terminative perjelig perjelekig
essive-formal perjelként perjelekként
essive-modal — —
inessive perjelben perjelekben
superessive perjelen perjeleken
adessive perjelnél perjeleknél
illative perjelbe perjelekbe
sublative perjelre perjelekre
allative perjelhez perjelekhez
elative perjelből perjelekből
delative perjelről perjelekről
ablative perjeltől perjelektől
non-attributive
possessive – singular 		perjelé perjeleké
non-attributive
possessive – plural 		perjeléi perjelekéi
Possessive forms of perjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. perjelem perjeleim
2nd person sing. perjeled perjeleid
3rd person sing. perjele perjelei
1st person plural perjelünk perjeleink
2nd person plural perjeletek perjeleitek
3rd person plural perjelük perjeleik

Etymology 2

per (“slash”) +‎ jel (“mark”)

Noun

perjel (plural perjelek)

  1. (typography, slightly colloquial) slash, slash mark (the punctuation mark ⟨/⟩)
    Synonyms: ferde vonal, törtvonal
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative perjel perjelek
accusative perjelet perjeleket
dative perjelnek perjeleknek
instrumental perjellel perjelekkel
causal-final perjelért perjelekért
translative perjellé perjelekké
terminative perjelig perjelekig
essive-formal perjelként perjelekként
essive-modal — —
inessive perjelben perjelekben
superessive perjelen perjeleken
adessive perjelnél perjeleknél
illative perjelbe perjelekbe
sublative perjelre perjelekre
allative perjelhez perjelekhez
elative perjelből perjelekből
delative perjelről perjelekről
ablative perjeltől perjelektől
non-attributive
possessive – singular 		perjelé perjeleké
non-attributive
possessive – plural 		perjeléi perjelekéi
Possessive forms of perjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. perjelem perjeleim
2nd person sing. perjeled perjeleid
3rd person sing. perjele perjelei
1st person plural perjelünk perjeleink
2nd person plural perjeletek perjeleitek
3rd person plural perjelük perjeleik

References

  1. ^ perjel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • (prior, provost): perjel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.