rémálom

Hungarian

Etymology

rém (“spook”) +‎ álom (“dream”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈreːmaːlom]
  • Hyphenation: rém‧álom

Noun

rémálom (plural rémálmok)

  1. nightmare (a very bad or frightening dream)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rémálom rémálmok
accusative rémálmot rémálmokat
dative rémálomnak rémálmoknak
instrumental rémálommal rémálmokkal
causal-final rémálomért rémálmokért
translative rémálommá rémálmokká
terminative rémálomig rémálmokig
essive-formal rémálomként rémálmokként
essive-modal — —
inessive rémálomban rémálmokban
superessive rémálmon rémálmokon
adessive rémálomnál rémálmoknál
illative rémálomba rémálmokba
sublative rémálomra rémálmokra
allative rémálomhoz rémálmokhoz
elative rémálomból rémálmokból
delative rémálomról rémálmokról
ablative rémálomtól rémálmoktól
non-attributive
possessive – singular 		rémálomé rémálmoké
non-attributive
possessive – plural 		rémáloméi rémálmokéi
Possessive forms of rémálom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rémálmom rémálmaim
2nd person sing. rémálmod rémálmaid
3rd person sing. rémálma rémálmai
1st person plural rémálmunk rémálmaink
2nd person plural rémálmotok rémálmaitok
3rd person plural rémálmuk rémálmaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.