regruta
Hungarian
Etymology
From German Rekrut (“recruit”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈrɛɡrutɒ]
- Hyphenation: reg‧ru‧ta
- Rhymes: -tɒ
Noun
regruta (plural regruták)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | regruta | regruták |
| accusative | regrutát | regrutákat |
| dative | regrutának | regrutáknak |
| instrumental | regrutával | regrutákkal |
| causal-final | regrutáért | regrutákért |
| translative | regrutává | regrutákká |
| terminative | regrutáig | regrutákig |
| essive-formal | regrutaként | regrutákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | regrutában | regrutákban |
| superessive | regrután | regrutákon |
| adessive | regrutánál | regrutáknál |
| illative | regrutába | regrutákba |
| sublative | regrutára | regrutákra |
| allative | regrutához | regrutákhoz |
| elative | regrutából | regrutákból |
| delative | regrutáról | regrutákról |
| ablative | regrutától | regrutáktól |
| non-attributive possessive – singular |
regrutáé | regrutáké |
| non-attributive possessive – plural |
regrutáéi | regrutákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | regrutám | regrutáim |
| 2nd person sing. | regrutád | regrutáid |
| 3rd person sing. | regrutája | regrutái |
| 1st person plural | regrutánk | regrutáink |
| 2nd person plural | regrutátok | regrutáitok |
| 3rd person plural | regrutájuk | regrutáik |
Further reading
- regruta in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.