reménytelenség

Hungarian

Etymology

From reménytelen (“hopeless”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈrɛmeːɲtɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: re‧mény‧te‧len‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

reménytelenség

  1. hopelessness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative reménytelenség reménytelenségek
accusative reménytelenséget reménytelenségeket
dative reménytelenségnek reménytelenségeknek
instrumental reménytelenséggel reménytelenségekkel
causal-final reménytelenségért reménytelenségekért
translative reménytelenséggé reménytelenségekké
terminative reménytelenségig reménytelenségekig
essive-formal reménytelenségként reménytelenségekként
essive-modal — —
inessive reménytelenségben reménytelenségekben
superessive reménytelenségen reménytelenségeken
adessive reménytelenségnél reménytelenségeknél
illative reménytelenségbe reménytelenségekbe
sublative reménytelenségre reménytelenségekre
allative reménytelenséghez reménytelenségekhez
elative reménytelenségből reménytelenségekből
delative reménytelenségről reménytelenségekről
ablative reménytelenségtől reménytelenségektől
non-attributive
possessive – singular 		reménytelenségé reménytelenségeké
non-attributive
possessive – plural 		reménytelenségéi reménytelenségekéi
Possessive forms of reménytelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reménytelenségem reménytelenségeim
2nd person sing. reménytelenséged reménytelenségeid
3rd person sing. reménytelensége reménytelenségei
1st person plural reménytelenségünk reménytelenségeink
2nd person plural reménytelenségetek reménytelenségeitek
3rd person plural reménytelenségük reménytelenségeik

Derived terms

  • reménytelenségi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.