szégyenlős
Hungarian
Alternative forms
- szégyellős
Etymology
From szégyenl (“to be ashamed of”) + -ős (adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈseːɟɛnløːʃ]
- Hyphenation: sze‧gyen‧lős
- Rhymes: -øːʃ
Adjective
szégyenlős (comparative szégyenlősebb, superlative legszégyenlősebb)
- bashful, coy, shy
- Synonyms: bátortalan, félénk
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szégyenlős | szégyenlősek |
| accusative | szégyenlőset | szégyenlőseket |
| dative | szégyenlősnek | szégyenlőseknek |
| instrumental | szégyenlőssel | szégyenlősekkel |
| causal-final | szégyenlősért | szégyenlősekért |
| translative | szégyenlőssé | szégyenlősekké |
| terminative | szégyenlősig | szégyenlősekig |
| essive-formal | szégyenlősként | szégyenlősekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szégyenlősben | szégyenlősekben |
| superessive | szégyenlősön | szégyenlőseken |
| adessive | szégyenlősnél | szégyenlőseknél |
| illative | szégyenlősbe | szégyenlősekbe |
| sublative | szégyenlősre | szégyenlősekre |
| allative | szégyenlőshöz | szégyenlősekhez |
| elative | szégyenlősből | szégyenlősekből |
| delative | szégyenlősről | szégyenlősekről |
| ablative | szégyenlőstől | szégyenlősektől |
| non-attributive possessive – singular |
szégyenlősé | szégyenlőseké |
| non-attributive possessive – plural |
szégyenlőséi | szégyenlősekéi |
Related terms
- szégyenlősködik
- szégyenlősség
Further reading
- szégyenlős in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.