szégyentelenség

Hungarian

Etymology

From szégyentelen (“shameless”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːɟɛntɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: szé‧gyen‧te‧len‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

szégyentelenség

  1. shamelessness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szégyentelenség szégyentelenségek
accusative szégyentelenséget szégyentelenségeket
dative szégyentelenségnek szégyentelenségeknek
instrumental szégyentelenséggel szégyentelenségekkel
causal-final szégyentelenségért szégyentelenségekért
translative szégyentelenséggé szégyentelenségekké
terminative szégyentelenségig szégyentelenségekig
essive-formal szégyentelenségként szégyentelenségekként
essive-modal — —
inessive szégyentelenségben szégyentelenségekben
superessive szégyentelenségen szégyentelenségeken
adessive szégyentelenségnél szégyentelenségeknél
illative szégyentelenségbe szégyentelenségekbe
sublative szégyentelenségre szégyentelenségekre
allative szégyentelenséghez szégyentelenségekhez
elative szégyentelenségből szégyentelenségekből
delative szégyentelenségről szégyentelenségekről
ablative szégyentelenségtől szégyentelenségektől
non-attributive
possessive – singular 		szégyentelenségé szégyentelenségeké
non-attributive
possessive – plural 		szégyentelenségéi szégyentelenségekéi
Possessive forms of szégyentelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szégyentelenségem szégyentelenségeim
2nd person sing. szégyentelenséged szégyentelenségeid
3rd person sing. szégyentelensége szégyentelenségei
1st person plural szégyentelenségünk szégyentelenségeink
2nd person plural szégyentelenségetek szégyentelenségeitek
3rd person plural szégyentelenségük szégyentelenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.