szélhámosság
Hungarian
Etymology
szélhámos (“swindler, conmen”) + -ság (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈseːlɦaːmoʃːaːɡ]
- Hyphenation: szél‧há‧mos‧ság
Noun
szélhámosság (plural szélhámosságok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szélhámosság | szélhámosságok |
| accusative | szélhámosságot | szélhámosságokat |
| dative | szélhámosságnak | szélhámosságoknak |
| instrumental | szélhámossággal | szélhámosságokkal |
| causal-final | szélhámosságért | szélhámosságokért |
| translative | szélhámossággá | szélhámosságokká |
| terminative | szélhámosságig | szélhámosságokig |
| essive-formal | szélhámosságként | szélhámosságokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szélhámosságban | szélhámosságokban |
| superessive | szélhámosságon | szélhámosságokon |
| adessive | szélhámosságnál | szélhámosságoknál |
| illative | szélhámosságba | szélhámosságokba |
| sublative | szélhámosságra | szélhámosságokra |
| allative | szélhámossághoz | szélhámosságokhoz |
| elative | szélhámosságból | szélhámosságokból |
| delative | szélhámosságról | szélhámosságokról |
| ablative | szélhámosságtól | szélhámosságoktól |
| non-attributive possessive – singular |
szélhámosságé | szélhámosságoké |
| non-attributive possessive – plural |
szélhámosságéi | szélhámosságokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szélhámosságom | szélhámosságaim |
| 2nd person sing. | szélhámosságod | szélhámosságaid |
| 3rd person sing. | szélhámossága | szélhámosságai |
| 1st person plural | szélhámosságunk | szélhámosságaink |
| 2nd person plural | szélhámosságotok | szélhámosságaitok |
| 3rd person plural | szélhámosságuk | szélhámosságaik |
Further reading
- szélhámosság in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.