szófordulat

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ fordulat (“turn”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsoːfordulɒt]
  • Hyphenation: szó‧for‧du‧lat

Noun

szófordulat (plural szófordulatok)

  1. figure of speech, turn of phrase
    Synonyms: beszédfordulat, kifejezés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szófordulat szófordulatok
accusative szófordulatot szófordulatokat
dative szófordulatnak szófordulatoknak
instrumental szófordulattal szófordulatokkal
causal-final szófordulatért szófordulatokért
translative szófordulattá szófordulatokká
terminative szófordulatig szófordulatokig
essive-formal szófordulatként szófordulatokként
essive-modal — —
inessive szófordulatban szófordulatokban
superessive szófordulaton szófordulatokon
adessive szófordulatnál szófordulatoknál
illative szófordulatba szófordulatokba
sublative szófordulatra szófordulatokra
allative szófordulathoz szófordulatokhoz
elative szófordulatból szófordulatokból
delative szófordulatról szófordulatokról
ablative szófordulattól szófordulatoktól
non-attributive
possessive – singular 		szófordulaté szófordulatoké
non-attributive
possessive – plural 		szófordulatéi szófordulatokéi
Possessive forms of szófordulat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szófordulatom szófordulataim
2nd person sing. szófordulatod szófordulataid
3rd person sing. szófordulata szófordulatai
1st person plural szófordulatunk szófordulataink
2nd person plural szófordulatotok szófordulataitok
3rd person plural szófordulatuk szófordulataik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.