szónok

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ -nok, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsoːnok]
  • Hyphenation: szó‧nok
  • Rhymes: -ok

Noun

szónok (plural szónokok)

  1. speaker, orator, rhetor

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szónok szónokok
accusative szónokot szónokokat
dative szónoknak szónokoknak
instrumental szónokkal szónokokkal
causal-final szónokért szónokokért
translative szónokká szónokokká
terminative szónokig szónokokig
essive-formal szónokként szónokokként
essive-modal — —
inessive szónokban szónokokban
superessive szónokon szónokokon
adessive szónoknál szónokoknál
illative szónokba szónokokba
sublative szónokra szónokokra
allative szónokhoz szónokokhoz
elative szónokból szónokokból
delative szónokról szónokokról
ablative szónoktól szónokoktól
non-attributive
possessive – singular 		szónoké szónokoké
non-attributive
possessive – plural 		szónokéi szónokokéi
Possessive forms of szónok
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szónokom szónokaim
2nd person sing. szónokod szónokaid
3rd person sing. szónoka szónokai
1st person plural szónokunk szónokaink
2nd person plural szónokotok szónokaitok
3rd person plural szónokuk szónokaik

Derived terms

  • szónoklat
  • szónokol

Further reading

  • szónok in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.