szópár

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ pár (“pair”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsoːpaːr]
  • Hyphenation: szó‧pár

Noun

szópár (plural szópárok)

  1. (linguistics) word pair, pair of words, doublet

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szópár szópárok
accusative szópárt szópárokat
dative szópárnak szópároknak
instrumental szópárral szópárokkal
causal-final szópárért szópárokért
translative szópárrá szópárokká
terminative szópárig szópárokig
essive-formal szópárként szópárokként
essive-modal — —
inessive szópárban szópárokban
superessive szópáron szópárokon
adessive szópárnál szópároknál
illative szópárba szópárokba
sublative szópárra szópárokra
allative szópárhoz szópárokhoz
elative szópárból szópárokból
delative szópárról szópárokról
ablative szópártól szópároktól
non-attributive
possessive – singular 		szópáré szópároké
non-attributive
possessive – plural 		szópáréi szópárokéi
Possessive forms of szópár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szópárom szópárjaim
2nd person sing. szópárod szópárjaid
3rd person sing. szópárja szópárjai
1st person plural szópárunk szópárjaink
2nd person plural szópárotok szópárjaitok
3rd person plural szópárjuk szópárjaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.