szögletű

Hungarian

Etymology

szöglet (“corner”) +‎ -ű (adjective-forming suffix indicating possession of a quality)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsøɡlɛtyː]
  • Hyphenation: szög‧le‧tű
  • Rhymes: -tyː

Adjective

szögletű (not comparable)

  1. cornered (having specified corners)
    háromszögletű ― three-cornered

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szögletű szögletűek
accusative szögletűt szögletűeket
dative szögletűnek szögletűeknek
instrumental szögletűvel szögletűekkel
causal-final szögletűért szögletűekért
translative szögletűvé szögletűekké
terminative szögletűig szögletűekig
essive-formal szögletűként szögletűekként
essive-modal — —
inessive szögletűben szögletűekben
superessive szögletűn szögletűeken
adessive szögletűnél szögletűeknél
illative szögletűbe szögletűekbe
sublative szögletűre szögletűekre
allative szögletűhöz szögletűekhez
elative szögletűből szögletűekből
delative szögletűről szögletűekről
ablative szögletűtől szögletűektől
non-attributive
possessive – singular 		szögletűé szögletűeké
non-attributive
possessive – plural 		szögletűéi szögletűekéi

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.