szökevény
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsøkɛveːɲ]
- Hyphenation: szö‧ke‧vény
Noun
szökevény (plural szökevények)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szökevény | szökevények |
| accusative | szökevényt | szökevényeket |
| dative | szökevénynek | szökevényeknek |
| instrumental | szökevénnyel | szökevényekkel |
| causal-final | szökevényért | szökevényekért |
| translative | szökevénnyé | szökevényekké |
| terminative | szökevényig | szökevényekig |
| essive-formal | szökevényként | szökevényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szökevényben | szökevényekben |
| superessive | szökevényen | szökevényeken |
| adessive | szökevénynél | szökevényeknél |
| illative | szökevénybe | szökevényekbe |
| sublative | szökevényre | szökevényekre |
| allative | szökevényhez | szökevényekhez |
| elative | szökevényből | szökevényekből |
| delative | szökevényről | szökevényekről |
| ablative | szökevénytől | szökevényektől |
| non-attributive possessive – singular |
szökevényé | szökevényeké |
| non-attributive possessive – plural |
szökevényéi | szökevényekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szökevényem | szökevényeim |
| 2nd person sing. | szökevényed | szökevényeid |
| 3rd person sing. | szökevénye | szökevényei |
| 1st person plural | szökevényünk | szökevényeink |
| 2nd person plural | szökevényetek | szökevényeitek |
| 3rd person plural | szökevényük | szökevényeik |
Further reading
- szökevény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.