szövevény
Hungarian
Etymology
From the szöv- stem of sző (“to weave”) + -evény (noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsøvɛveːɲ]
- Hyphenation: szö‧ve‧vény
- Rhymes: -eːɲ
Noun
szövevény (plural szövevények)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szövevény | szövevények |
| accusative | szövevényt | szövevényeket |
| dative | szövevénynek | szövevényeknek |
| instrumental | szövevénnyel | szövevényekkel |
| causal-final | szövevényért | szövevényekért |
| translative | szövevénnyé | szövevényekké |
| terminative | szövevényig | szövevényekig |
| essive-formal | szövevényként | szövevényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szövevényben | szövevényekben |
| superessive | szövevényen | szövevényeken |
| adessive | szövevénynél | szövevényeknél |
| illative | szövevénybe | szövevényekbe |
| sublative | szövevényre | szövevényekre |
| allative | szövevényhez | szövevényekhez |
| elative | szövevényből | szövevényekből |
| delative | szövevényről | szövevényekről |
| ablative | szövevénytől | szövevényektől |
| non-attributive possessive – singular |
szövevényé | szövevényeké |
| non-attributive possessive – plural |
szövevényéi | szövevényekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szövevényem | szövevényeim |
| 2nd person sing. | szövevényed | szövevényeid |
| 3rd person sing. | szövevénye | szövevényei |
| 1st person plural | szövevényünk | szövevényeink |
| 2nd person plural | szövevényetek | szövevényeitek |
| 3rd person plural | szövevényük | szövevényeik |
Derived terms
Further reading
- szövevény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.