szülői
Hungarian
Etymology
szülő (“parent”) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsyløːji]
- Hyphenation: szü‧lői
- Rhymes: -ji
Adjective
szülői (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szülői | szülőiek |
| accusative | szülőit | szülőieket |
| dative | szülőinek | szülőieknek |
| instrumental | szülőivel | szülőiekkel |
| causal-final | szülőiért | szülőiekért |
| translative | szülőivé | szülőiekké |
| terminative | szülőiig | szülőiekig |
| essive-formal | szülőiként | szülőiekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szülőiben | szülőiekben |
| superessive | szülőin | szülőieken |
| adessive | szülőinél | szülőieknél |
| illative | szülőibe | szülőiekbe |
| sublative | szülőire | szülőiekre |
| allative | szülőihez | szülőiekhez |
| elative | szülőiből | szülőiekből |
| delative | szülőiről | szülőiekről |
| ablative | szülőitől | szülőiektől |
| non-attributive possessive – singular |
szülőié | szülőieké |
| non-attributive possessive – plural |
szülőiéi | szülőiekéi |
Further reading
- szülői in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.