születésnapja
Hungarian
Etymology
születésnap + -ja (possessive suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsylɛteːʃnɒpjɒ]
- Hyphenation: szü‧le‧tés‧nap‧ja
Noun
születésnapja
- third-person singular single-possession possessive of születésnap
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | születésnapja | — |
| accusative | születésnapját | — |
| dative | születésnapjának | — |
| instrumental | születésnapjával | — |
| causal-final | születésnapjáért | — |
| translative | születésnapjává | — |
| terminative | születésnapjáig | — |
| essive-formal | születésnapjaként | — |
| essive-modal | születésnapjául | — |
| inessive | születésnapjában | — |
| superessive | születésnapján | — |
| adessive | születésnapjánál | — |
| illative | születésnapjába | — |
| sublative | születésnapjára | — |
| allative | születésnapjához | — |
| elative | születésnapjából | — |
| delative | születésnapjáról | — |
| ablative | születésnapjától | — |
| non-attributive possessive – singular |
születésnapjáé | — |
| non-attributive possessive – plural |
születésnapjáéi | — |