szőkés
See also: szökés
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsøːkeːʃ]
- Hyphenation: sző‧kés
- Rhymes: -eːʃ
Adjective
szőkés (comparative szőkésebb, superlative legszőkésebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szőkés | szőkések |
| accusative | szőkéset | szőkéseket |
| dative | szőkésnek | szőkéseknek |
| instrumental | szőkéssel | szőkésekkel |
| causal-final | szőkésért | szőkésekért |
| translative | szőkéssé | szőkésekké |
| terminative | szőkésig | szőkésekig |
| essive-formal | szőkésként | szőkésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szőkésben | szőkésekben |
| superessive | szőkésen | szőkéseken |
| adessive | szőkésnél | szőkéseknél |
| illative | szőkésbe | szőkésekbe |
| sublative | szőkésre | szőkésekre |
| allative | szőkéshez | szőkésekhez |
| elative | szőkésből | szőkésekből |
| delative | szőkésről | szőkésekről |
| ablative | szőkéstől | szőkésektől |
| non-attributive possessive – singular |
szőkésé | szőkéseké |
| non-attributive possessive – plural |
szőkéséi | szőkésekéi |
Further reading
- szőkés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.