szelén

See also: szélen and szélén

Hungarian

Chemical element
Se
Previous: arzén (As)
Next: bróm (Br)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛleːn]
  • Hyphenation: sze‧lén
  • Rhymes: -eːn

Etymology 1

Noun

szelén (usually uncountable, plural szelének)

  1. selenium (chemical element)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelén szelének
accusative szelént szeléneket
dative szelénnek szeléneknek
instrumental szelénnel szelénekkel
causal-final szelénért szelénekért
translative szelénné szelénekké
terminative szelénig szelénekig
essive-formal szelénként szelénekként
essive-modal — —
inessive szelénben szelénekben
superessive szelénen szeléneken
adessive szelénnél szeléneknél
illative szelénbe szelénekbe
sublative szelénre szelénekre
allative szelénhez szelénekhez
elative szelénből szelénekből
delative szelénről szelénekről
ablative szeléntől szelénektől
non-attributive
possessive – singular 		szeléné szeléneké
non-attributive
possessive – plural 		szelénéi szelénekéi
Possessive forms of szelén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelénem szelénjeim
2nd person sing. szeléned szelénjeid
3rd person sing. szelénje szelénjei
1st person plural szelénünk szelénjeink
2nd person plural szelénetek szelénjeitek
3rd person plural szelénjük szelénjeik

Etymology 2

szél (“wind”) +‎ -e (possessive suffix) +‎ -n (case suffix)

Noun

szelén

  1. superessive of szele
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.