szelés

See also: szeles, széles, Szeles, and Széles

Hungarian

Etymology

szel (“to slice, cut, carve; to plough”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛleːʃ]
  • Hyphenation: sze‧lés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

szelés (usually uncountable, plural szelések)

  1. verbal noun of szel (the act of slicing, cutting, carving, or ploughing)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelés szelések
accusative szelést szeléseket
dative szelésnek szeléseknek
instrumental szeléssel szelésekkel
causal-final szelésért szelésekért
translative szeléssé szelésekké
terminative szelésig szelésekig
essive-formal szelésként szelésekként
essive-modal — —
inessive szelésben szelésekben
superessive szelésen szeléseken
adessive szelésnél szeléseknél
illative szelésbe szelésekbe
sublative szelésre szelésekre
allative szeléshez szelésekhez
elative szelésből szelésekből
delative szelésről szelésekről
ablative szeléstől szelésektől
non-attributive
possessive – singular 		szelésé szeléseké
non-attributive
possessive – plural 		szeléséi szelésekéi
Possessive forms of szelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelésem szeléseim
2nd person sing. szelésed szeléseid
3rd person sing. szelése szelései
1st person plural szelésünk szeléseink
2nd person plural szelésetek szeléseitek
3rd person plural szelésük szeléseik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.