személyű

Hungarian

Etymology

személy (“person”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛmeːjyː]
  • Hyphenation: sze‧mé‧lyű
  • Rhymes: -jyː

Adjective

személyű (not comparable)

  1. of or related to the specified person
    harmadik személyű ― third-person

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative személyű személyűek
accusative személyűt személyűeket
dative személyűnek személyűeknek
instrumental személyűvel személyűekkel
causal-final személyűért személyűekért
translative személyűvé személyűekké
terminative személyűig személyűekig
essive-formal személyűként személyűekként
essive-modal — —
inessive személyűben személyűekben
superessive személyűn személyűeken
adessive személyűnél személyűeknél
illative személyűbe személyűekbe
sublative személyűre személyűekre
allative személyűhöz személyűekhez
elative személyűből személyűekből
delative személyűről személyűekről
ablative személyűtől személyűektől
non-attributive
possessive – singular 		személyűé személyűeké
non-attributive
possessive – plural 		személyűéi személyűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.