személyjel

Hungarian

Etymology

személy (“person”) +‎ jel (“mark, marker”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛmeːjːɛl]
  • Hyphenation: sze‧mély‧jel
  • Homophone: személlyel

Noun

személyjel (plural személyjelek)

  1. (grammar) (not necessarily word-final) suffix indicating the person (e.g. possessive suffixes in Hungarian)
    Coordinate term: személyrag (“a word-final suffix indicating the person, e.g. in verb forms in Hungarian”)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative személyjel személyjelek
accusative személyjelet személyjeleket
dative személyjelnek személyjeleknek
instrumental személyjellel személyjelekkel
causal-final személyjelért személyjelekért
translative személyjellé személyjelekké
terminative személyjelig személyjelekig
essive-formal személyjelként személyjelekként
essive-modal — —
inessive személyjelben személyjelekben
superessive személyjelen személyjeleken
adessive személyjelnél személyjeleknél
illative személyjelbe személyjelekbe
sublative személyjelre személyjelekre
allative személyjelhez személyjelekhez
elative személyjelből személyjelekből
delative személyjelről személyjelekről
ablative személyjeltől személyjelektől
non-attributive
possessive – singular 		személyjelé személyjeleké
non-attributive
possessive – plural 		személyjeléi személyjelekéi
Possessive forms of személyjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. személyjelem személyjeleim
2nd person sing. személyjeled személyjeleid
3rd person sing. személyjele személyjelei
1st person plural személyjelünk személyjeleink
2nd person plural személyjeletek személyjeleitek
3rd person plural személyjelük személyjeleik

Derived terms

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.